Oly’ sok mindent kell figyelembe vennünk, amikor egy étel mellé a megfelelő bort keressük (vagy éppen fordítva), hogy egyszerűen kijelenthetjük: kőbe vésett igazságok a témát illetően nem is léteznek. Ahhoz azonban, hogy kitartó munka árán ráérezzünk, miként járhatunk az igazság közelében, a „rávezető alapokat” meg kell tanulnunk. Akad tehát néhány megfontolandó alapszabály, de ezekhez sem kell mindenáron ragaszkodnunk, hiszen bármikor felborulhatnak… Színre színt?
A régi tanítás, miszerint különösen ügyeljünk a színek harmóniájára (fehérhúshoz fehérbor, barnahúshoz
vörösbor) valóban gyakran dönt az ételek és borok párosítása során, de még gyakrabban bizonyul elhanyagolható apróságnak. Tehát amennyiben az étel fűszerezése, elkészítési módja, vagy éppen bizonyos ízhatásai úgy diktálják, egy halételhez is választhatunk „pirosbort”, vagy éppen egy keleti fűszerezésű húsételt kísérhetünk akár édes tokaji borral is! Hiszen a halpaprikás szinte kiált egy könnyű „pirosbor” után, próbáljuk hát ki, például egy szép kadarka társaságában. Narancsos kacsa, vagy bárány curry kerül terítékre, de egyetlen száraz bor sem bizonyul „az igazinak” mellé? No ekkor lép színre nagy büszkeségünk Tokaj. Nézzünk csak szét, például a késői szüretelésű édes tokajiak háza táján és nagy valószínűséggel olyan szép kísérőt találunk ominózus fogásunkhoz, amiről még csak nem is álmodtunk eddig!