Ki ez a Zekk? – a kérdés magától értetődő, de higgyék el, egy olyan jelenséggel állunk szemben, aki saját magáról sem tudja, hogy pontosan kicsoda, sőt nem is akarja tudni, emlékei között cikázik, bizonytalanságait kozmikus léptékben méri. "Amikor megszületettem, úgy éreztem, zuhanó repülőgépre szálltam, de azért én vagyok Zekk, az élet jolly jokere"– ilyen egyszerűen és megkérdőjelezhetetlenül szokta mondani. Nem lehet tudni, milyen náció szülötte, ki volt boldog őse, honnan jött, hová megy, most itt van és úgy tűnik, barátkozni akar. Nyúlforma emberállat, egy négylevelű lóherével a szájában, farsangi csákóval a fején, ami szerintem egy felhőtlen csajozós farsang emlékét őrzi. Egyszer Izabella találkozott vele és annyira megkedvelték egymást (lehet, hogy Izabella is ott volt azon az ominózus farsangon), hogy Izabella úgy gondolta, amíg itt van, beszállhatna a borüzletbe, mindazt a mérhetetlen élettapasztalatot átadva, melyet kozmikus utazásai során megszerzett. Gondolatait és őt magát is több borcímkén lehet majd látni a legkiválóbb borászok borain. Húzós lesz, mert a borokat és a borászokat ő személyesen válogatja. A tapasztalatok azt mutatják, hogy nagyon kemény: "Ez nem Zekk bor" – mondja és fejét csóválva, a poharat félretolva kóstolja is a következőt, és csak annyit mond: "SORRY".